Változik a város, akár az évszakok, melyet gondolataimmal kiszínezek; ünneplőbe öltöznek mind a versszakok, él a város, ahogy lélegzetet veszek. A Duna-parton, a Hold ezüst fényében, a virágzó gesztenyefák illatában; a sok bejáratlan út szövevényében, a csodálat egyetemes áramlatában. Az álmok mind a vállamra telepednek, a végtelenül elnyúló éjszakában; a városban, mely része az életednek. Amelyet be csak a végtelen határol, és Én az életem minden szakaszában, hírt viszek a nagy világban e csodáról.