Reszket az öngyilkos, (mert madárka szállott rá),… amikor, sikertelen tette után, élhetetlen életét, mégiscsak, és nem csakazértis – túlélni: kényszerül. Sőt, hovatovább: tette sikertelenségéből, valamifajta újdonat, ihletett projektet kovácsolna. Halott-e már, vagy csupán – létezne eszerint túlvilág –, testetlen lelke, negyven napon, hosszú-hosszú éveken át, új testre vágyva, sajna, hiába, az öröklét határain vakon és süketen tévelyeg. De hát ki tudná – se nyilatkozó, se tanú. Se bolyongani, se tévelyegni. Legyek – ha létezik kegyelem –, egy láthatatlan homokszem isten hunyt, könnyező szemében, az izzó és fehér sivatagban. Névtelen, és temethetetlen halott. Pernyénél könnyebb, viharnál súlyosabb gránithulladék: hamu. Grau, grau, grau..
Likes
Nincs hozzászólás