Ruhám ledobnám kedvedért, s az őrült büszkeségemet. Állnék előtted fedetlen-pőrén, mást se rejtenék, csak sebzett szívemet. Magamra ölteném tekintetednek selymes bársonyát, testedre fonnám féltett vágyaim, ölelkeznénk egy hosszú éjen át.
Likes
Nincs hozzászólás