talán jobb lesz talán áspis gyöngyöt szül a kalamáris tetkót rajzol alkaromra nem hétköznap alkalomra csillag folyat aranycsíkot eltaposták a kis gyíkot sara csorgott útpadkára öregapám csizmájára reggel kente disznózsírral megtörölgette nagy kínnal a tetemet zsebkendőbe úgy vitte a temetőbe nem találom az eszemet megittam a faecetet kimarta a sav a gyomrom ez lett végül az én poklom