Égitestek

Rácsodálkoztam a Napra.
Ugyanúgy süt rám is,
mint a padon a papra?
No, és a pap alatt a padra süt-e vajon?
És ha én ülnék a padon?
És ha a pad lenne a papon
egy szép napon?

Este az ablakon
besüt a Hold.
A mocsárban loholt a kis kobold,
összekacsintott az élő s a holt,
a szabó, a varró, ha szab, ha told.
Ilyenkor tegnap még Hold se volt...

Előjöttek a csillagok.
Már pisszenést se hallhatok,
az ezüst füvön hanyatt vagyok,
hogy lássam, a sok csillag hogy ragyog!

Az Oroszlán az Oriont lesi,
az meg őt. Ez érdekes,
a Rigel kék, a Betelgouse meg veres,
a Szíriusz színes szikrát szór szerteszét,
csillag-szemed miatt az ember
meg elhagyja ép eszét...

A Nap, a Hold, a csillagok –
Ti fent vagytok, én lent vagyok,
de hiszem: egy csók majd fölétek emel!

Csak azt a csókot... Azt érjem el!

0