776. szám Vers

Füstbe ment

Szerző:
Kórházzsivaj. Nővérek acél mosolya
Fekszem, és a gondolatom tétova
Most látom, mégis milyen az élet
Közben porciózzák az egészséget

Vergődöm a saját nyomorom mélyén
S kapom a gyógyszert ülve az ágyam szélén
A nyűgös nappal után jő a boszorkány éj
Valahol zokognak, és egy sikoly is belefér

Vajon fölizzom-e még, ölel-e a külvilág
Lépnék felé, de már nem bírja a láb
Megkövülve állok a szakadt jelenben
És a könnycseppek csak gyűlnek a szememben

Kapcsolódó írások