Az elbújások kellenek igazán csak neked a fejed halkan megremeg kezed közé reked nézel s nem látsz csak ujjakat mindegyik megragad árulkodóan önmagad lesel a kinti fagy bented már rég elépült nyomot ha rád hagyott azt rajtad hagyva rád a legbensőbb fagyot az elbújások bújnak ott vágva mély bánatot s közé ékelt hazát így lesz nyitott a zárt és zárttá a nyitott hiányzó átmenetekkel süvít a reggel.
Likes
Nincs hozzászólás