776. szám Vers

Ásatag sivatag – Úntatóút – 12. Ékelt

Szerző:
Az elbújások kellenek
igazán csak neked
a fejed halkan megremeg
kezed közé reked
nézel s nem látsz csak ujjakat
mindegyik megragad
árulkodóan önmagad
lesel a kinti fagy
bented már rég elépült
nyomot ha rád hagyott
azt rajtad hagyva rád
a legbensőbb fagyot
az elbújások bújnak ott
vágva mély bánatot
s közé ékelt hazát
így lesz nyitott a zárt
és zárttá a nyitott
hiányzó átmenetekkel
süvít a reggel.

Kapcsolódó írások