Törőcsik András emlékére 1 keresem a szavakat és a lelkemet ebben a sötétedő sűrű homályban mert végül téged is halálba kergetett a sors kire áldásaimat dobáltam nem is értve hogy milyen hit és tűz hajtott ébresztve csodálatot a milliókban kiket elkápráztatott és fogva tartott játékod mitől senki sem maradt szótlan 2 hogy szó rólad a legnagyobbak között essék próbálva nem látni végzetedet rútnak hogy mért várt rád ilyen végjáték és öregség kitől a legjobbak is hiába tanultak úgy próbállak én is csak megérteni téged hogy szemeid lehunyva is látva lássák hulló vérünket mi tegnap óta minket éget őrizgetve gyémántodnak csillogását 3 jól tudva hogy közben nem egy rém üldözött fekete levesből kapva csak adagot érezve magad a lebukottak között nem értve hogy több és jobb mért nem adatott jól tudva téged is sokszor sárba tiport a sors nem akarva és nem is merve boncolgatni most hogy a gyilkosod ki volt most mikor nincs ki téged meg ne énekelne 4 mint akiket ki most a döbbenet bélel nem is tudva hogy keríthetné most kézre a válaszokat könnyes tekintetével századszorra is a messzeségekbe nézve érezve hogy ránk szakad a nap és a hold próbálva őrizni meggyőződését szentül hogy amit te tudtál ragyogó csoda volt mint akiben meg most a gyász és a csend ül
Likes
Nincs hozzászólás