Sorszámot gyűrögetek. Ímélben’ jön majd eredmény. Nem tudom, te hogy vagy és legalább megkérdezni merném. Nem tudom, hogy vagy. Mobilozol a széken. Én meg fotókon a babaarcot és a csukott szemű éveket nézem. Talán pereg ki belőlük bánat, ha lesz, aki megbocsát, vagy mint mészsót a véredények csak némán gyűjtik tovább. Téged szólítanak. Indulsz, jó nagyra nőttél. Látom ahogy egyedül állsz egy súlyos kilométerkőnél. Rám nézel, vigyorogsz, most ezzel is megelégszem. Hogy mikor oldott így mosoly, hát nem tudom az idejét sem.