Sára asszony, bár nem látszik rajta, mert csont és bőr szinte, szeret minőségi ételeket fogyasztani. Mindent befal, amit csak megkíván, és mivel ez az érzés gyakran tör rá, azonnal a menetkoordinátora (GPS) fölé hajol, hol jelzi a legközelebbi éttermet. Már keresztül-kasul végigette a várost, jól ismerik a pincérek és az étteremtulajdonosok. Ha ő érkezik, tudják, hogy vaskos lesz a számla.
– Boldogok vagyunk, hogy ismét itt üdvözölhetjük, Sára asszony.
– Lajoskám, mit ajánlana? Nagyon, de nagyon éhes vagyok.
– Chilei vajbableves curry-vel, argentin marhanyelvvel és brüsszeli kagylóval kezdésnek? Nagyon ajánlanám, friss, forró.
– Remek, tegnap is hallgattam magára, fenséges volt a mézes-boros cápauszonyleves rákkal.
– Örülök, Sára asszony. Inni mit hozhatok?
– Van még abból az isteni francia málnás-mangós-citrusos Evianból?
– Természetesen. Máris hozom a literest, gáz nélkül.
A leves megérkezéséig Sára asszony lebonyolított néhány fontos telefont. Az első hívásnál hangja még a cápalevesnél is mézesebb volt, a következőnél a hívott fél hangolhatta magát ilyenné, Sára asszony viszont rövid, néhány szavas utasításokkal tette helyre. Alighogy végzett, már tálaltak is.
– Lajoskám, ez csodálatos volt!
– Köszönjük az elismerést. Örülök, hogy ízlett. Sikerült második fogást választani, vagy ajánljak én?
– Lajoskám, magának remek ízlése van.
– Sörrel locsolt erdélyi szarvasborjú, galántai medvetalp burgonyával, erdei csíki gombával, és fahéjas kanadai áfonyaszósszal?
– Jól hangzik. Legyen ma ez.
Sára asszony gyorsan evett, így Lajos hamar visszatért.
– Mesés volt Lajoskám! Vasárnap társasággal jövök, nekik is ezt fogom ajánlani.
– Desszertet talán?
– Nem-nem. Előbb valami könnyűt: holland-francia sajttál van?
– Hogyne lenne. A szokásos összeállítást parancsolja? Talán kecskesajtkorongok, szarvasgombás egészen lágy brie és zárásnak valami nagyon pikáns? Gorgonzola vagy valami vaskosabb illatú?
– Most inkább egy kis öreg parmezánt, emberek közé megyek.
A sajttál választéka pillanatok alatt eltűnt.
– Desszertnek mit hozhatok?
– Brüsszeli eperfondüt csokoládé mousse-szal és vaníliafagylalttal. Ja és lesz még egy marokkói fügés túrótorta.
– Kávé?
– Most kivételesen jegeskávét kérnék, dupla adagot.
Sára asszony, szokása szerint megint hagyott egy falat fügés tortát a végére, de csak azért, hogy ne maradjon keserű íz a szájában. Az édes ízeket szereti, de ez érthető is.
– Sára asszony, hozhatom a számlát, vagy írjuk a többihez?
– Írja a többihez, Lajoskám. Hónap végén elszámolunk.
– Ahogy parancsolja! Remélem ma is elégedett volt velünk!
– Nagyon is. Na, viszlát, Lajoskám.
Sára asszony kilibbent az étteremből, a bejárat előtt ott várta a szolgálati autó és az öltönyös sofőr. Lajos hosszan nézett a lassan elgördülő autó után, és megint azon gondolkodott, mennyire nem ismeri a vendégeit. Komolyan megdöbbent, amikor másnap a tévéhíradóban látta, hogy meglehetősen rongyos emberek veszik körül az ismerős luxuskocsit, amiből Sára asszony naposcsibéket és szopós malacokat osztogat.