Még meztéláb éreztél
május selymes zöld gyepén
majd jő Medárd múlt szikkadva
Mókuskerék kiterítve terjeng
aszfalt-laposságba
rég vandálba
így szandálban
szürke beton izzad laza kabáton,
csakazértis pattog mélyből,
öntelve jaj álhősködő szívemből,
társkereső lelkemből?
rózsabimbó
sok kis apró
sarjadna hogy senyvedjen
nincs már ebed,
szomszéd kutya bóklász
mancsán puszta toklász
gally sebzi a lábujjadat
gáncsol zoknidon a bogáncs,
szeptemberre szembesülsz
egész tüdőd vadul fojt
veséd, májad gomba roncs
érverésed tüzéből a vég kihűt,
örök álmod jó keresztfa
keresztfa.