Hőségriadó

A forróság gyötrő ideje előtt, 
mostoha, csélcsap esők 
oldódnak bele a földbe.
A gyöngyöző verejték,
a homlokról a szájba törölve; 
keserű emlék. A hő küszködése
jégtáblát repeszt a sarkkörön,
izgulni kezd a permafroszt,
az olvadás tartós incidens,
néhány szigetet elkoboz,
soványodik egy kontinens,
képlékenyebb a partvonal,
kopoltyú-légzés az új divat,
sörpótlék lesz a halolaj,
s uszonyra cserélünk szárnyakat.

Elsikkadt négy-öt évtized,
a pénz és a kutya is néma lett,
a hatalom hínár a víz alatt,
hulládra szarnak a madarak.
Kiérdemelted ezt kiskomám,
a harácsolásért, úgy biz ám,
és szederjes, foszló testedet,
a mamelukok is ellökik,
pokolban tátongó lelkedet,
a nyomorba döglöttek 
pökdösik, s megváltásért, 
ha sorban állsz, tudd meg: 
az Isten nem bolond,
nem is valami mitugrász, 
és hiába hitted, hogy vérrokon.

Ám lesz olyan hozzátartozód,
ki sírodnál miattad szárad el,
szájából pernye jön ima helyett,
és nevedre átokkal felel.

0