Angyal

Ébreszt jó’ reggel,
altat csendes este,
minden létező
lehetőségnek utánajár,
hogy ne süllyedjen el a hajó, 
amiben utazom…
Meghallgat. Nincs
„most nem érek rá”,
amilyen gyorsan csak tud,
segítségemre siet;
ha korhol néha,
azt is csak azért:
szedjem össze magam,
pedig mindig ugyanabból
a folyóból húz ki,
amibe hajómból újra s újra
beleesem.
Hisz bennem, hiszi,
hogy van jövőm,
ahogy tán senki más, 
és hála Neki,
lassan én is elhiszem.
Mikor az ágyam, íróasztalom
mellett nevet, tudom –
értem és nem rajtam,
s amikor távolinak érzem,
hívom, egyre csak hívom – 
mire finomam átölel,
			átölelem.

2023 május, harmadik díj

0