Nincs kapu, a kerten át megyek hozzá mondjuk a nevünket, én még, hogy mi járatban két varkocsba font haja meztelen vállára lóg ahogy megáll a forgótárcsás mosógép mellett. Zsinóron érkezik az áram a kalyibából a meghagyott akácos árnyékában szemeim fulladoznak szétázott kezein kislányos csípőjén, a nyakán a forradáson történeteket gyártok a születésére a zománcozott lavórban még az ágynemű dagad az akácokra erősített kötélen lebeg a mára már elszámolt idő. Magamban mormolom a mosónők korán halnak… ő alig múlt tizenhat még nincs fogalma róla hogy mutatkozott be nekem.
Likes
Nincs hozzászólás
