Fogyóban a hold, ködfátyolba rejti Száguldva kéne most odasietni Megnézni, hogy a magány mennyire bántja Vajon az éj mélyén van-e hű barátja S ha jajszót kiált, ki mond imát érte Hogy ne hunyjon el a szürke messzeségbe Ám ő némaságban viseli tovább sorsát A csillagok fényükkel ölelik és óvják Varázsa a mindenség örök nagy titka Hisz' soványan eltűnik, hogy telten térjen vissza
Likes
Nincs hozzászólás