Az éjszaka közepén, a realitás és képzelet határán lebegve hagyom magam elmerülni a gondolatok végtelen tengerében, mégsem jön álom szememre. Ott fekszem dermedten az emeletes ágyon, közben a sötét szobába lopakodó fények elbűvölő táncát bámulom.
Olyannyira élvezem a látványt, hogy szinte azonosulok vele! Hirtelen furcsa vágyakozás kerít hatalmába és kivonulok a fekete éjszakába.
Az ezüst hold élesen tündököl a millió apró csillagokkal díszített égbolton, s bájosan rám mosolyog. Elindulok a kihalt utcán. A magányos lámpák álmosan pislognak felém, a barátságos, tavaszias szellő pajkosan ide-oda ráncigálja kabátomat. A síri csendet gyorsan robogó vonat fülsüketítő füttyentése zavarja meg, de másodperceken belül a napközben mindig pezsgő, forgalmas fővárosban újra csend honol.
Céltalan haladok előre, körülöttem a virágzó magnóliák érzéki illatfelhővel csábítanak és igencsak élvezem társaságukat. Az émelyítő szagtól elvarázsolva, lassú léptekkel sétálok tovább. Frissen metszett sövénnyel körülvett térre érkezem, középpontjában kis tó díszeleg. Szürkés-kék, enyhén hullámzó vize visszatükrözi a fák lombját és itt még a csillagok is fényesebben ragyognak.
Még gyönyörködőm a víz felszínén kacérul heverésző hold fényében, már-már önkívületbe esve, mikor az ásító nap narancsos színeket fest körülöttem, aztán sugaraival lágyan simogatni kezdi arcomat.
Hűvös hajnali szél nyargal át a főváros felett, az elfáradt lámpák elalusznak, s egyre élénkebbé válik az ébredező város zaja.
Olyan bizsergető, sokat ígérő reggel ez, melyen én is úgy ébredek valóságnak hitt álmomból, hogy valamilyen csoda fog ma történni velem.
Likes
Nincs hozzászólás