Silány a reggel. A csigolya ropog
Szorongva ébredek, pedig a nap ragyog
Mérföldnyire a konyha varázsa
Ahonnan kávé illat lopózik a szobába
Ám úgy érzem, mintha nem lenne testem
Az ölelő fájdalmat most elfelejtem
Kimászok magamból, és könnyű lesz minden
Hisz’ készül a gondolat, hogy tova repítsen
