– Öreg nyanya áll a hentespult előtt. Ez megvan? Na, szóval a vén rusnyaság ott bámulja a csirkéket, de szarul lát, ezért a hentes rászól: mi kéne, néne? Elviszi azt a szép zöldeskék csirkelábat? Mire a töpörke aszongya: inkább a csőrét vinném! Na, halljátok, ez nem semmi, de mind ilyen. Odafurakodik előre, nézelődik, válogat, aztán vesz öt deka csontot vagy körmöt. Érted? Körmöt! És levest főz belőle! Vagy pörit. Mindjárt hányok.
– Remélem, fiúk, mi nem jutunk el idáig!
– Van még időnk a hírekig, addig dumáljuk már ki. Legyen most az a téma, hogy a zsebkendőbe vagy a kezünkbe fújjuk-e az orrunkat?
– Ne már, de ocsmány vagy, Roki!
– Miért lennék? Láttam a múltkor, hogy te is az ingedbe fújtad! – Fiúk, azért ezt nem kellene. Ez mégiscsak egy rádió. Tömegek hallanak minket. Finomítsunk: beszéljünk inkább arról, hogy adjuk-e oda a használt papírzsepit a csajunknak? Roki, te oda szoktad adni?
– Miért ne adnám?
– És a vécépapír? Azt adhatjuk?
– Hát ha vagy annyira hülye, hogy elfelejtesz új gurigát venni, akkor használjátok ketten. Egy család, nem?
– Technikuskollégánk, Ernesto jelzi, hogy hallgató van a vonalban. Szevasz, Ignác! Ugye Ignác vagy?
– Dezső vagyok, hellóka, csak azt akarom mondani, hogy nagyon király az adás, mindig titeket hallgatlak! Király!!
– Te figyelj, Ignác!
– Dezső vagyok.
– Jaj, bocsika, Dezső, szóval te hová fújod? Mibe törlöd?
– Eddig zsebkendőbe és klotyópapírba, de mostantól amibe tudom. Mindig tanulok tőletek! Királyok vagytok, ne hagyjátok abba!
– Köszi, jó, hogy ilyen fasza hallgatóink vannak, feldobtok minket. Na, még egy telefon belefér, Ernesto, add be nekünk Szilviát! Jó reggelt, Szilvia!
– Sziasztok, srácok, Erika vagyok, de szólíthattok csak Ercsinek.
– Ercsi, gyorsan válaszolj, mert jönnek a kemény valóság hírei, szóval ha csak a pasidnak van vécépapírja, de már kitörölte, akkor elfogadod-e tőle a használt papírt?
– Az előző csávómtól nem fogadtam volna el, de a mostani nagyon cuki, tőle bármit. Szóval a válaszom: igen!
– Ercsi, nagy vagy, köszi, hogy telefonáltál. Most jönnek a hírek, mi elköszönünk, kidumáltuk magunkat mára, szebbé tettük a világot, és reméljük, ma is itt voltatok velünk egymillióan, mert hát ugye mi vagyunk a legnépszerűbbek! Holnap reggel megint jövünk, a témáink: tantra, kovaföld, szőrös vagy szőrtelen nemiszervek, erőszak a hálószobában, és hogyan vágjunk lábkörmöt, ha nem tudunk lehajolni! Szuper témák, készüljetek ti is! Csá mindenkinek, Rokit, Gézát és Vendelt hallottátok az FM 1526-on.
Veres G. Johan kreatív vezető a stúdió előtt várta a honi rádiózás és televíziózás egyik királyát, Rokit, akit idén immár nyolcadik alkalommal választottak meg az év szellemi környezetszennyezőjének. A díj jelentősen emelte a piaci értékét.
– Jók voltatok ma is. A kocsiban hallgattalak titeket. Tudunk két mondatot beszélni?
– Persze, csak elszaladok brunyálni, addig ülj le itt. – Roki tíz perc múlva ér vissza a mosdóból.
– Bocs, de nagydolgoztam. Nem volt betervezve. Mindig hazaviszem, de tegnap este indiait ettem, az mindig felkavar. Alig bírtam ki az adásban. De most már minden oké. Miről van szó?
– Tudod, Roki, pár héten belül indul az új show a tévénkben, és arra szeretnénk kérni, vezesd ezt is te.
– Okés. Mennyi pénz van erre? Mennyit szakítok?
– Megállapodás kérdése.
– Ne húzzuk az időt, két misit kérek havonta.
– Kétmilliót? Hát, húzós egy kicsit.
– Figyelj, nekem mindegy, hívnak egy másik tévébe is, ott beígérték ezt a pénzt, úgyhogy aki előbb leteszi a szerződést, ahhoz megyek.
Roki évek óta a népek ópiuma, a honi rádiózás és televíziózás egyik iránytűje, már a puszta létezése olyan, mint az éjszakai sivatagban felragyogó Dél Keresztje (bár egyesek szerint Roki nem csillag, hanem maga a végtelen sötétség)
Hepiend: Roki megkapta a két misit… A tömegek bódultan bámulják a showt. Este van, minden rendben.
Megjelent a szerző Befalazott csőgörény c. kötetében. Keresse terjesztőinknél vagy szerkesztőségünkben!
