690. szám Vers

Ars poetica

Szerző:

Gyönyörrel telt éjszakák hadát
hordom a vállamon,
de azt, hogy boldog voltam,
mégsem vállalom.

Ha énekeltem és nem értette
senki az idegen szót,
nem éreztem magaménak
se sikert, se tapsot.

De ha elmondhatom a dalban,
amire gondolok,
úgy érzem – igen,
hogy ember vagyok!

S ha végig hallgatsz engem,
s benned valami megmarad,
örülők majd neki,
hogy nem fárasztottalak.

És ha tudod, mi ellen lázadsz,
de ha nem tudod, nem teszed,
akkor arról, hogy mit érzel,
énekelj velem!

„Boldog vagyok, mert béke van,
boldog vagyok, mert itt vagytok mindannyian,
boldog vagyok, boldog én,
boldog vagyok, hisz mindig van remény!”

2020.november, harmadik díj

Kapcsolódó írások