Nem vár engem vetett ágy,
utolér a halálvágy…
Nem vár engem szerelem,
penészes a kenyerem.
Szürke, sivár életem
nem kell tovább már nekem!
Nem vár család már engem,
az egyedüllét kegyetlen.
Lépteim nyomán bolyong a gondolat,
keserű könnycseppem meg-megcsillan…
Fekete lelkeim lengenek a szélbe’,
fekete zászló lengjen értem végre!