Az adventi koszorú lángját nézem,
Szemem lehunyva, a melegét is érzem.
Értelmet keresek a fény és a melegség között.
Fényben látom a szépet, arcokat,
S az embert, aki melegségre vágyik,
Mert az utca csak fényt ad.
Az adventi koszorú lángját nézem,
Keresnék helyet, kinek hol tudnék adni meleget,
És érezzen szeretetet.
Sokan vagyunk erre e világban,
És te, aki az utcán jársz egy rossz kabátban,
Mire gondolsz így karácsony táján?
Találsz-e kenyeret, vagy kalácsot,
Amit a gyomrod ritkán látott.
Megértve nézlek, mert én is
Te vagyok, aki az utcán jár.
Az erős fénytől könny csorog arcomon,
Értelmét érzem már a melegnek,
Ami átjárja a dobogó szíveket.
Melegség és fény, karácsony,
Remény a jóra,
Mindenki vágyik egy szóra.
Az adventi koszorú gyertyafényét nézem,
Melegét is érzem.
