– Igen, nagyon szép ez a könyv, de így még hiányos – mondta a férfi a nőnek, miután megköszönte. Öreg padon ültek a késő nyári napsütésben, a kötetet születésnapjára kapta.
– Kérlek, írj bele valamit, személyeset, ha lehet, hosszasabban! És rajzolj a belső oldalára, hiszen olyan jól tudsz!
– De hát van benne képeslap, direkt, hogy ne csúfítsam el…
– Tudod jól, annyira már ismersz, miért kérem ezt – válaszolt zavartan. Majd hirtelen bátorsággal folytatta. – Különben eladnám, és borra meg dohányra verném el azt a kis pénzt, aztán soha többé nem tudnék a szemedbe nézni.
A nőt meghatotta ez az őszinteség. Bár ő lakásban élt, barátja – akivel alig pár hete ismerkedett össze – szállón, át tudta érezni kilátástalanságát. Látta, hogy korántsem mindenbe beletörődött szenvedélybeteg, csupán érthető módon megviselte, ahogy egyik napról a másikra vesztette el az otthonát, családját. Egy borzalmas házassággal a háta mögött mégis titkon reménykedett az új kezdet sikerességében.
– Gyere, van még nálam annyi, veszünk, szülinapos vagy! – kérlelte, aki azonnal tiltakozott.
– Nem, nem úgy van az! Nagyon köszönöm az ajándékot, de sosem voltam pofátlan!
Végül gyöngybetűkkel megannyi szép és jó kívánság került a könyvbe, rajzzal, mely összefércelt szívet ábrázolt. Mielőtt elbúcsúztak egymástól, másnapra újabb találkát beszéltek meg. Ő korábban érkezett, és míg várt, először gondolt bizakodón a jövőre: van munkahelye, csak gyűjtenie kell, aztán itt ez a csupaszív nő, aki (ki tudja, mi okból), szimpatizál vele, talán, talán lehetséges, átfordulhat a sorsa. Nagyszüleitől tanulta, minden a hozzáállásán, rajta múlik. Mikor ennél a gondolatmenetnél járt, megpillantotta közeledő szerelmét (óvatosan ízlelgette a szót), kezében nagy, fonott kosárral. A nő kézen fogva invitálta, üljenek a pad melletti fa alá, legyenek kicsit árnyékosabb helyen. Elővette a plédet, leterítette. Ezután kivette az üveg kiváló minőségű bort, két poharat, cigarettát.
– Készítettem pár szendvicset, ezért késtem kicsit – mosolygott. A férfi szeme könnybe lábadt. – Ne haragudj, ez nem túl férfias – szabadkozott.
A nő eközben kinyitotta a palackot, töltött mindkettőjüknek, felbontotta a cigarettát. Koccintás után kortyolt az italból, rágyújtott, kifújta a füstöt, és villámgyorsan megcsókolta – immár a kedvesét.
– Ez pedig egyáltalán nem volt nőies – jegyezte meg komoly, elmélyített hangon, és belenevetett a tovaszálló füstkarikába.
2020. szeptember, harmadik díj
