Fedél Nélkül 2018. május 17. 622. szám
Édesapám pesti, édesanyám tabi. Tabon születtem, utána Kaposvárra kerültünk, majd Pestre, a 9. kerületbe a nagymamához, itt született a húgom. Nehéz gyerekkorom volt, anyám dolgozott, abból éltünk leginkább. Apám meg ivott.
Húgommal intézetbe kerültünk, ahonnan apánk próbált elvinni, de nem mentünk vele. Az intézetben volt szabadsága az embernek, szerettem ott lenni. Atletizáltam, meg futottam, de leginkább a foci állt hozzám közel. Játszottam is sokáig, a ferencvárosi sportiskolába jártam, aztán egy baleset miatt abba kellett hagynom, mert nem bírták a térdeim. Volt egy másik balesetem is, kiestem a vonatból, ráadásul olyan helyen, ahol általában ember nem jár, így a segítség se igen érkezett meg. Ami vicces, hogy a rendőr, aki 6 óra után végül rám talált, annak a lánynak az édesapja volt, akivel akkoriban jártam.
Az intézetből kirúgtak.
Nem én voltam a legjobb gyerek, csináltunk hülyeségeket.
Például vizet köpködtünk az iskola körfolyosójáról a lentiekre, nekem meg nem volt szerencsém, mert pont az igazgatóhelyettes asszonyt találtam el. Volt, hogy lekapcsoltam az áramot az intézetben, vagy fellocsoltam samponnal a folyosót. Szóval ilyenek.
Aztán visszakerültünk anyánkhoz. Gyálon fejeztem be az iskolát. Aztán elmentem vízszerelőnek, majd átkerültem a Szász Ferencbe, az kereskedelmi iskola volt. Szerettem volna tanítóképzőre járni, de csak egy szemesztert voltam ott, akkor ismerkedtem meg a hölggyel, akitől a lányom is van.
Ezután jött a magánvállalkozás. Volt egy kocsmám, amellett zoknikkal kereskedtem, meg hordtuk Bécsbe az illatszereket, csokit, ezt-azt.
A kocsma idővel becsődölt. Dolgoztam vonaton, büfékocsisként, aztán „porszívó-ügynökként” bemutatóztam.
Aztán egyszer az asszony megunt engem, és azt mondta, menjek el. Akkor már ittam.
Nem részegen mentem haza, de ha lefeküdtem mellé, azért érezte. Ez 2000-ben volt. Laktam Kőbánya-Kispesten, ott az erdőben, aztán a Népligetnél, aztán 2003-ban kerültem az aszódi telepre. 2 éve meg a Zombori út végén, egy téglaépületben élek. Csak a tetejét kellett megcsinálni.
2001. óta terjesztem az újságot. Ajánlották.
Nekem ez úgy elég. Ezt tudom csinálni. A lábam miatt nehéz is lenne mást találni, mind a kettő szar.
Kaptam egyszer segélyt egy nyáron, gyógyszerre, 5000 Ft-ot. Hát az nem sok. Leginkább az Ecseri – Gyáli út sarkán vagyok. Az arra járó fiatalok már ismernek, köszönnek, néha még focizom is velük. Sokan nem szeretnek ott a környéken, de sokakkal lehet beszélgetni, sokan szeretnek is.
fotó: Csanádi Gábor
terjesztői sorszám: 390
regisztrált lapterjesztő: 2006. óta
pálya: IX. Ecseri út – Gyáli út
XI. Rákóczi híd, budai hídfő