ha azt mondom mi magamra gondolok
a célszerűségből épített királyságra
ami alattomosan épült bennem
a folyton ismétlődő csalódások hatására
eltanultam hogy ami kiforgatható a négy sarkából
azt gátlások nélkül ki is kell forgatni
hiába beszélgettünk át hosszú utakat
hogy közelebb kerüljünk egymáshoz
ezekből a párbeszédekből nem maradt meg
semmi más csak a hideg üresség és
az ostobasággal átitatott könnyelmű kötődés
de szerencsére mindennel le tudtam számolni
az érzések pont olyanok mint a porcelánok
rájuk kell szabadítani az elefántokat
és a szilánkokat mással eltakaríttatni.
Likes
Nincs hozzászólás