Mert ha Tóth Árpád megírta
A hajnal-fakadást
Az marad ember ki az volt
Álom gyanánt
Az Istenhez szólva
Igen a cseresznye piros
A fű zöldje felett
Parkos pajkosságban
Egy nő lángost evett
Majd ment vele egy villamos
Valaki csak vár de mire
Madárszaros padon
Remélve reggel nem késik
Várja a munkát: NAGYON!
Majd megszakad a szíve
Érik a körúti hajnal
Aztán tovaszáll
Kék busszal nyekergve
Felébredt már
Korgó hassal
Viola Krisztián
