– Akkor most kell neked denevér, vagy nem kell?
– Nem kell. Túl sok dolgom volt denevérekkel.
Túlságosan sütött a Nap. Éjfél körül. Verejtékeztek a parti fák. Egy népszerűtlen gondolat csiklandta a füvek nyakát.
– Akkor most kell a denevér? Akkor most mond, mi kell neked?
Harang zúgott, bongott vagy kongott. Körbetúrta a földkorongot. Mi kell neked? Mi kell neked? Életem vagy az életed?
A Hold s a Nap egymásra nézett. Tálaljuk föl a lépesmézet. Nehéz a test, de súly a lélek. Ezért virágok kellenek.
– Akkor most kell a denevér? Akkor most mond, mi kell neked?
Hárman átmentek az úton. Szépek is voltak mind a hárman. Közben elkezdett csöpörögni. A hátizsák húzta a vállam. Fölnéztem, és nem láttam semmit. Pedig a semmit akartam látni.
– Szeretsz?
– Már nem tudlak úgy szeretni.
Akkor most kell a denevér? Akkor most mond, mi kell neked?
A hó, ha hullik benned nyáron. A Nap ha tűz a hóesésben. A végtelen, ha véget ér.
És lehullott egy denevér.
Likes
Nincs hozzászólás