Odújukból az álmok

Látod? Mily buzgón ötleteltél,
hová rejtsd magadban álmod
úgy, hogy majd egyszer előkotorhasd,
ha minden csillag a helyén áll,
s felszáradt izzadtságod is.
Amikor deres halántékodra
rolók résein bekéredzkedő
napsugarak vetülnek.
Most hirtelen odakapsz –
mert annyira gondosan ügyeltél
e rejtekhelyre, evidens:
éveid taposómalma alatt
el kellet felejtsd.
Az örökös „leg”-ek után loholva
magad váltál a legkeserűbbé.
De várj!
Juss el ablakodig
mélyöblű foteledből,
és megveszve, dühödten
sötétítsd el szobád,
vagy engedd be a napot egészen.
Mert odújukból az álmok
nem merészkednek elő
félszívűeknek.

0