Ég a határ, menekülnek az őzek is.
Sárga-vörös, csupa láng-erdő babonáz.
Izzik az élet, a fájdalom enyhül már.
Pernye nem ordít, némán ráül a tájra,
éj-feketén szállnak a lelkek a füsttel.
Róka, a szarvas – az űző és a préda –
pajkos füstkarikákként kergetik egymást,
míg valahol, kint a világon a gyilkos
épp kiakaszt egy pompás képet a falra.
A tárlaton ismét ő nyert…
Likes
Nincs hozzászólás