Én vagyok a fáról lehullott kéreg,
Én vagyok az almában elrohadt féreg!
Én vagyok az este el nem mondott ima;
Én vagyok a fától messze esett alma.
Én vagyok, ki álmában tündért vár,
Én vagyok az, ki a tündérrel táncot jár.
De én nem vagyok igazán senki és semmi:
Mert itt nem lehet valakinek lenni!
