(valós események alapján)
Pillanatok alatt poronddá alakult a hajléktalan szálló udvara. A cirkusz elkezdődött. A lakókból, akik épp az udvaron, körben a fal mellett sütkéreztek, publikum lett. A porondot egy Anyatigris és egy tigrisivadék lepte el idomár nélkül. Az anyatigris maga az Őserő, az ivadék a Fejlődő Intelligencia. Az Őserő számító, kimért, nem hibázik. A Fejlődő Intelligencia játékos, bohém, folyamatosan ugrándozik, ötletel, csüng az Őserőn.
Az udvar sarkában a Préda. A kukák között ücsörög. A porondon megjelennek még inkognitóban a Szociális Megfigyelők és a Volt Idomár (már abbahagyta). A tigrisek szabadon garázdálkodnak. Ha meglátnak egy legyengült, sebzett hajléktalant, támadnak. Az anyatigris panaszkodik: „Az utcákat már megtisztították” – kever egy kis horogkereszt-szagot a levegőbe – „Kevés a préda.” De felcsillan a szeme, amikor a sarokban, meglátja a Prédát. Fejlődő Intelligencia is ugrándozni kezd. „Iratok kellenének neki? Telefon? Gyógyszerek? Tiszta ruha? Jó, játszunk zsákbamacskát!”
Így is lett. A hajléktalan összes holmiját jól összekeverték, azután belerakták hat zsákba. Ötletszerűen eldugták egy-egy zsákba az összes iratát, a telefonját, a gyógyszereit. Az egészet levitték egy pincébe. Most, hogy a Prédának szüksége lett a holmikra, némi előcirkusz után elkezdték egyesével előhozni a kukákhoz. Ez volt a játék, aminek a szabályai percről percre változtak. A nézők döbbenten figyeltek, érezték bármikor prédák lehetnek ők is.
Az első zsák. Az első utasítás. A Prédának az olyan holmijait, amiket nem tud fölvenni, nem tud sántán elvinni, a kukába kell dobni. Így került a szemétbe először egy pár papucs, azután könyvek, azután konzervek, zacskós levesek, egyéb élelmiszerek, nadrágok, stb. A Préda hiába próbálta a nézőknek kiosztani, az Őserő nem engedte. Fejlődő Intelligencia ugrándozott, pár darabot ő is bedobott a kukába. A porondon ekkor megjelent a Volt Idomár, sikerült csitítania a zabolátlan tigriseken. Feltűntek a Szociális Megfigyelők is. Csendben voltak, biztos figyeltek.
A második zsák. Új szabály. Amit nem tud elvinni a préda egy, azaz egy cserezsákba kell rakni. Óriási meglepetés! A zsákban rögtön feltűnt a Préda tárcája. Megvannak az iratok. Őserő kicsit szomorú lett. El is tűnt a házban. Csak akkor jött újra elő, amikor megbizonyosodott arról, hogy a Volt Idomár hazament. Fejlődő Intelligencia továbbra is ugrándozott. Levitte az átkutatott zsákot, hozott egy újat. A cserezsákot eltűntette.
A harmadik zsák. Új szabály később. A Préda belekukkantott, egy-két holmit cserezsák hiányában a betonra rakott. Ekkor tört elő rejtekéből, már a Volt Idomár távollétének tudatában, az Őserő. „Összesen tíz perc volt a zsákbamacska játékra, a Préda sebesen távozzon!” A Préda könyörög: „A telefonom, a gyógyszereim!” Az Őserő örömmel nyugtázza magában: a magas vérnyomás betegség elég veszélyes magában, egy jó kis sztrók! „Mars ki!”
Fejlődő Intelligencia kitárja az aranykaput, kihajítja a Préda üggyel-bajjal megszerzett válltáskáját az utcára, iratostul. Kilöki a Prédát. Zárul a kapu. A Préda mintha felszakadó, orgazmusszerű hörgéseket hallana az udvarból. Fejlődő Intelligencia csak cincogott. Az előadás véget ért.
A Préda nekivágott az éjszakának. Később leírta ezeket a sorokat.
