szomjan
szemjon
víz mellett
forrás
eltompultan
forrong a sás
hazám fölém
a lottóhúzás
s mindig az űzött
kergetett fagyok
jégpáncél alatt bőszen
izzadva trópusi
hőhullám mélyén
dermedten vacogva
tesz az ellen mert
magas a tét hogy
holnap – tán holnap se
lesz meg vacsora se reggeli
jó ha ebédre több mint
pár tucat sóhaj –
izzadva ülök ebben a
jeges pokolban
arcomba csüngő
hajamból pereg a só
igen nagy óhaj
hogy győzve legyen
az a sok tennivaló
ami oly rengeteg van s
amit elvégezni
ugyan mire való…
ha igazság az ágy
akkor hazugság
rajta a takaró –
pontosan délben
a trópusi lagúna
partján méteres a hó
s nincs már dicső
lovag sehol – csak
rengeteg dicstelen tahó!
