Az ég homályló kertjei alatt
a megfakult lélek is szabad,
lágy, halk a szél, langyos az eső,
menni kéne, de nincs hozzá erő.
Jelenléted végtelen idők ura,
fényt hozott életem romjaira.
Sír az értelmetlen szabadságom,
egy vigaszom van, a tiszta álom.
Sugárzó arcod az igazi öröm,
a sorsnak ezt mind megköszönöm.
Könnyebbíti a mázsás bajokat,
így tűröm el a szürke napokat
