Tíz perccel előbb érkezem.
A nap beragyogja a világot.
Kezemben virág.
Első randi.
Izgulok.
Negyed nyolc. Virág lekonyul. Hoztam volna inkább csokit?
Nyolc. A csokit is a franc megette volna.
Fél kilenc.
Miért vagyok ingerült? Lehet, hogy nem is mára beszéltük meg?
*
Eltelt 30 év.
A homlokomra csapok. Talán mára?
Lesétálok a Duna-partra. Középkorú hölgy ül a padon.
Rám mosolyog.
– Bocs a késésért – szabadkozik.
– Sebaj, én is most érkeztem.
– A jegyet elhoztad?
– Igen, de siessünk, mert utálok színházból elkésni.
– Én is.