Szeretlek azóta.
Mióta is?
Hatvanas évek eleje.
Tíz év körüli kisfiú áll a hóesésben. A lámpa fénylő köríve megvilágítja a táncolva hulló óriáspettyeket.
– Mit csinálsz itt? – hallatszik mellőle a kérdés.
Lenéz, és meglátja a kislányt. Szőrmesapkája alól világít a nagy kék szeme. Emlékszik rá. Osztálytársának a kishúga az 1/b-ből.
– Te mit csinálsz itt, Hétpettyes? – jut eszébe a neve.
– Elvesztettem a lakáskulcsomat, és most nem tudok hazamenni. Nincs otthon senki.
– Miért nem akasztod a nyakadba?
– Mert nincs meg.
– Butus vagy?
– Nem vagyok butus. Te mit csinálsz itt?
– Anyukám kiküldött a közértbe vásárolni, csak elfelejtettem, mit kell vennem.
– Butus vagy?
– Nem vagyok butus.
Évek teltek el azóta.
Fiatalember szerencsétlenkedik a közértben. Már a hóna alatt is csomagok vannak. Nekiütközik egy lánynak. Egymásra pillantanak.
Felismerik egymást. Kölcsönös mosoly.
– Szia, Hétpettyes, megvan már a kulcsod?
– Láthatod, átöltöztem.
– Látom – és végignézi a lányt.
Tetszik neki, nagyon is tetszik.
– Anyukád helyében én nem bíztam volna ennyi mindent rád. Biztos elfelejtetted a felét – zrikálja a lány.
Végigméri a fiút. Tetszik neki, nagyon is tetszik. Megpillantja a fiú ujján a jegygyűrűt.
A fiú is épp a lány kezét nézi. Azon is ott a gyűrű. A szemük összevillan egy másodpercre, majd kialszanak a fények.
– Butus vagy? – kérdi melegséggel a hangjában a lány.
– Lehet, hogy az vagyok, mondja szomorkásan a fiú.
Elbúcsúznak egymástól.
Néha napján levelet váltanak. Semmitmondóan kopognak a szavak a papíron. Tisztességesek.
Aztán már a levelek is elmaradoznak. Így kell ennek lenni.
Évek sora múlik el.
A véletlen megint összesodorja őket. Az asszony nagy pakkal a kezében hazafelé igyekszik. A férfi tanácstalanul nézelődik a buszmegállóban.
Egymásra pillantanak. A régi fény költözik a szemükbe.
– Szia, Hétpettyes – mosolyog rá a férfi.
– Szia – köszön vissza az asszony, és végigsimítja szinte véletlenül a haját. Nem volt véletlen. Nincs rajta a gyűrű. Már a férfin sincs.
– Segíthetek? – kérdi a férfi a csomagra pillantva.
– Igen, gyere csak, most megvan a kulcsom, iszunk egy teát nálam, ha ráérsz – néz kutatva a szemébe az asszony.
– Butus vagy? – kérdi férfi.
– Már nem – hangzik a válasz.
Évek teltek el.
Egy középkorú pár lép ki a házból. Kedvesen évődnek.
– Add ide a kulcsodat, nálam jobb helyen van – mondja a férfi.
– Felírtam, hogy mit kell vásárolni – vág vissza az asszony.
– Azért add csak ide azt a papírt is, mert még elveszítenéd.
Likes
Nincs hozzászólás