(Villon után szabadon)
I.
Előtört belőlem a költői véna,
Az agyam forog, kezem se béna.
Azt kívánom nektek, akik olvassátok,
Soha ne fogjon benneteket átok!
II.
Tizenöt év utcán, nagyon kikészültem,
A kemény hidegben néha majd kihűltem.
Bementem a szállóra, hogy melegen legyek,
Beszéltem Istennek, Én még NEM megyek!
III.
Négysorost megírni, azt mondják, egyszerű,
Igen, de csak akkor, ha veled van a derű.
Akik próbálták már, tudják miről írok,
Most jókedvemmel alig-alig bírok.
IV.
Hol van a negyedik? – kérdezhetnétek,
Ha ezt kihagynám, az lenne a vétek.
Négysorosak lettek ezek a kis versek,
Bent a jó melegben így telnek a percek.
