Hidegben fekszem, aszfalton fázok,
hogy melegem legyen, a napra várok.
Fogom a cuccom, tán ma eladok,
kevéske pénzen boldoggá válok.
Állok a sarkon, a kezemben rongy,
trikónak mondom, százasért fogy.
Állok a pultnál, a poharat fogom,
mereven nézek: legyek a falon.
Térden a téren, kezem kulcsolom,
volna-e neked, nekem húszasod.
Arccal az árokban, várom fölkelek,
előtted Isten, hogy ember legyek.
Aztán napra-nap, mégis megbukom,
földön aludva, nem fog az álom.
Iszom, nincs semmi, senki előttem,
zuhanok magam, magamat érzem.
Elvétettek engem, vissza nem tesznek,
markomban csörög: olcsó voltam nektek.
