Befutottunk az erdőbe,
A fényből a sötétségbe,
Ugye, csak én érzem úgy, tán
Sosem lehet már ugyanúgy–
Mint rég?
Oly szép álomra talált szemem,
Majdhogynem visszahozta hitem,
És akkor hirtelen ott találtam,
Magam egy üres szobában,
Kérdéseim bőven akadnak még!
Vissza-vissza!–Ha túl sűrű a köd,
Vissza-vissza!– A hátunk mögött
Gyűlik az út!
Vissza-vissza!– Ha nehéz a változás,
Vissza-vissza!– Itt nem akadt folytatás,
Mehetnénk is, de mindig maradunk…
A dalok, a versek Hozzád repültek,
Örült a tollam, hogyha tetszett,
Nem hiába koptattam hegyét,
De néha, mikor patront cserélnék,
Elfog a félelem.
Mi lesz, mikor az az üres szoba,
Beleszürkül életembe?
Egy zsebkoptatott fénykép kezembe,
Min látszik még a lány mosolya,
És minden felkerekedik. Ellenem.
Vissza-vissza!– Ha túl sűrű a köd,
Vissza-vissza!– A hátunk mögött
Gyűlik az út!
Vissza-vissza!– Ha nehéz a változás,
Vissza-vissza!–Itt nem akadt folytatás,
Mehetnénk is, de mindig maradunk…
Mesélünk várt hozamokról,
Képzeletbeli örömökről,
És fogom a kezed, átölellek,
Nehéz lesz felkelni a földről,
Pedig eljön az ideje.
Szeressünk, lehet kevésbé fáj,
Szemünkre ül az édes homály,
Ott telepszik, mint a penész,
S olyan édes, akár a méz,
A félelemnek köztünk… nincs helye!
Vissza-vissza!– Ha túl sűrű a köd,
Vissza-vissza!– A hátunk mögött
Gyűlik az út!
Vissza-vissza!– Ha nehéz a változás,
Vissza-vissza!– Itt nem akadt folytatás,
Mehetnénk is, de mindig maradunk…
