Amikor a félelem az ágyad szélén ül,
Rettegésben tartva,
Amikor a tűzkő elszállt,
És nincs már több szikra,
Ami a reményt benned életben tartsa.
Amikor kiáltanál,
Csak éppen hang nem jön ki torkodon,
És fáj minden próbálkozás,
Olcsó szándék, magadért-mások ellenére,
Veled leszek azon a napon!
Elhiszem, betakar a kétségbeesés paplanával,
Minden éjjel.
Elhiszem, ezt nehéz elviselni józan ésszel…
Semmire nem jutsz a puszta akarattal…
Elhiszem, ezért a tanácsom:
Mondj egy imát, vagy írj verset,
De tarts ki minden áron!!!
Veled leszek az összes olyan pillanatodban,
Ha önmagad ellen fordulsz,
Megtettem jó párszor, tudom milyen-
Szeretetet koldulsz,
A világ üres, fájdalom mardossa tagjaid,
Egyre többen fordulnak el,
De valaki be fog kopogni,
Higgy nekem, lesz, aki felemel!
A mindennapok sodrában,
Elvesztett álmok után kutatsz.
Higgy nekem, lesz, aki felemel!
A mindenapok sodrában,
Elveszett álmok után kutatsz.
Higgy nekem, amikor úgy érzed
Minden érzés erősebb az Életbe vetett hitednél,
Erős leszel, erősnek leszünk, igen- Te meg én.
A szeretet egy tükör,
A mosdókagyló fölött,
Jött valami furcsa érzés,
És szilánkossá törött…
Keressünk egy másikat,
Aki keres, talál-
És még mindig úgy érzem, az Élet
Többet jelent a sötétben való tapogatózásnál!
Veled leszek, de maradj velem Te is,
Egyedül elveszünk!
2009 március, második díj
