Töredék
XVIII.
Igen,… rosszkedvű vagyok
S szomorú-kedvtelen
Nem szívesen mosolygok
Bár okát e sorok születésének
Te nagyon jól tudod
ám ha e mosolyt mégis megteszem?
Mögötte csak az önmagát gúnyoló
Szomorú kényszer bújik meg
Hisz tudod az éjszaka
Oly gyakran Veled érkezik
Nappal szétesik
Ábrándozva álmodoztam
A fényben minden megváltozik
Szeretném, bár lenne örök sötétség
Így maradhatna
Minden álom, s ábránd szép
Bár bevallom nappal is maradt
Néhány féligszép emlék
