New York Manhattan déli csücske. A Battery park a Hudson folyó partján hétköznapi arcát mutatja, a július hónap majd kánikula, kora délutánjának. A sétányon kismamák babakocsit tolnak maguk előtt, olasz fagylaltot és Hot-dogot árulnak egy-egy standnál. A fűben néhány csavargó szundikál. A három tinihölgy papírzacskóból üveg Jack Daniels italt kortyolgat, a Hudsonon néhány kisebb hajó közeledik-távolodik az aranyfényű napsütésben. Mindhárman a St. András középiskolába járnak, jövőre már egyetem. Szinte együtt nőttek fel. Elizabeth az Apjától kapott egy régi játékmackót. Ő is az Apjától kapta, és így tizenkét évesen megkötötték az I.Teddy mackó szövetséget.
Uma rövid, vörös hajú szeplős soványka kislány. Anyja svéd, míg apai ágon írnek mondhatja magát. A nagyszülők a 20-as években érkeztek az Újvilágba. Uma apja a Wall Streeten tőzsdeügynök, főleg kölcsönkötvényekkel kereskedik. Osztálytársai ezért kissé lenézik a leányt. Elizabeth szőke és kékszemű, szülei jól menő ügyvédek. Ketty barna félhosszú hajával, barnaszín szemeivel igen csinos fruska. A családjának három étterme van Manhattanben és Bronxban. Elizabeth jogot szeretne hallgatni a középiskola után, Ketty gasztronómia terén szeretne tovább lépni, mint leendő étterem tulajdonos. Umanak fogalma sincs, mit szeretne tanulni, de alapelv nála is a diploma megszerzése.
Három hónapja, még tavasszal együtt találták ki az úgymond – Evolúciós szerencsejátékot. Egy doboz desszert tizenkét csokibonbonnal. Véletlenszerűen mindhárman három csokoládét majszolnak el, az egyik bonbon halálos, íztelen mérget bír. Az esély a túlélésre a meg-maradó három csokoládé, mely a do-bozban marad. Elizabeth apai féltestvére Paul gyógyszerész, mivel a lány mondhatni sarokba szorította a morfinszármazékú köhögéscsillapítókkal, melyet bátyja a haveri körben osztogatott, elvégezte a piszok munkát. Végül is kézhez kapta az újra csomagolt desszert dobozt tizenkét darab bonbonnal, melynek egyike halálos méreggel volt elkészítve. A vakító napsütésben mindhárman feszültek, arcaikon az adrenalin ragyogása. Elizabeth a fűre teszi bonbonos dobozkát, egyet-egyet még kortyolnak az üveg italból. – Antitoxinom nincs a méregre! – a szőke leány szavait követően a dobozból elsőként vesz, majd a másik két lány is. Érdekes módon az Univerzum abszolút erkölcséről beszélgetnek, mint valamely rossz etika óra a suliban – véli Ketty. Végül is – megjegyzi –, a bűn oka a jobbnak nem ismerése – az ókori Démokritosz szavait idézvén. Maguk félelmét próbálják legyőzni, míg paranoid pillantásokkal figyelik a másikat. Három bonbon marad a dobozban. Valaki meg fog halni!
Pár méterre tőlük egy kisebb társaság, fiatalok egy leány Joan Beaz-dalokat énekel gitáron kísérve. Elizabethnek a Gilgames eposz rohan által tudatán. Ő is az öröklét virágait indul keresni, megtalálja, s elveszti, amint visszatér szívdobogásának a röpke nemlétből. Olyan hirtelen történik az egész. Uma oldalra hanyatlik, teste megrándul és vége mindennek! Ketty felsikolt, Elizabeth befogja a száját. Nem terveztek menekülő utat, sietős léptekkel átverekedek a gyorsforgalmi úton, majd tovább a Liberty utcán a mélyvasúthoz. Elizabethnek általvillan, már nem is szalad, szinte száll, rohanva zuhan a flaszterre. Karjai két oldalt, mint testének keresztje. A közeli könyvesboltból egy idősebb férfi lép hozzájuk, néhány járókelő megtorpanván figyeli mi történt, egyikük a mentőket hívja. – Ismeri a lányt?! – kérdésre Ketty – nemmel válaszol a könyvesbolt eladónak, majd megismétli a nemet. Mint Péter, ki kétszer tagadta meg Jézust. Elizabeth arcán a fiatalos halálnak bűbáj mosolya. Ketty tovább siet az emberek közt. – Elizabeth is meghalt!!! Nem tudja mi tévő legyen, egyetlen gondolata menni és menni, minél messzibbre. Egy közeli utcában Anglikán templom. A nagy bronzdíszítésű kapun belépvén, egy oldalhajóban térdre hull. Apáékkal minden vasárnap eljár misére, de most először érzi a Szentségnek közelségét, amint sorra mondja tanult imáját. – Meghalt Uma és meghalt Elizabeth, mi a jó ég történik?! Ő is sorra következik a halál listán?! Beteges dolog volt az egész, amit kitaláltak. Egy nagy rohadtság az egész – Evolúciós szerencsejáték.
Amint kilép a templomból, csak úgy nekiindul a Broadwaynek, egy hosszú menetelésnek tűnik az út, mint egy különös vezeklés. A Leonard utcánál egy taxit fog, Bronxban és a család egy jó barátjához, Emily nénihez indul. Végül is nem érkezik meg hozzá. Egy bárban fél üveg itallal kiüti magát, utolsó képe, egy utcazenészt hallgat valahol. Hajnalban szedik össze őt a rendőrök a 61. utcán, a Queensboro hídnál. Fogalma sincs, hogy keveredett odáig. Anyáék csak sírtak, amint meglátták, és átvették a két rendőrjárőrtől.
Fél év telt el, Ketty a Central parkban, majd délidőben a Metropoliten múzeum előtt havat takarít. Mintha évekkel azelőtt történt volna minden. Uma két napja nem adta be magának az inzulint, plusz a csokoládé, így veszítette el az eszméletét. Elizabethnek jutott a mérgezett bonbon. Ő meghalt, nem tudtak segíteni rajta. Uma fél éve a történtek után éberkómában fekszik egy dallasi kórházban, a szülei is odaköltöztek. Ő, Ketty bírósági megrovást és kétszáz óra közmunkát kapott, a hármuk mondhatni kegyetlen játékáért. Míg egy kis idő és ta-vaszodik, a hókupacok eltűntével kicsiny virágok nyílnak majd, mindhármukért. Ketty elmosolyodik, majd felnőttes komolysággal tovább lapátolja a járda hólepte részét.
2014 február
3. díj
