Azon a játszótéri ócska vaspadon
Lettél enyém egy giccses nyári alkonyon
És én most itt ülök a vaspadon, szívem
Eléd hajítom ócska életem…
Hullik cipőm elé sok megsárgult levél
Sok sárga csekken tenger pénzt fizettem én…
És én most itt ülök a rozsdás vaspadon
S kiért fizettem, annak kezét se foghatom…
Ősz van és itt didergek még a vaspadon
Lepusztult játszótér lett végső otthonom
Nincs kiút innen már, tudom, sehova sem…
Az égen a kislányom szemét keresem
Olyan lesz előbb-utóbb, már azt is tudom
Amilyen te is voltál, édes angyalom…
Azon a játszótéri ócska vaspadon
Azon a giccses, szörnyű-boldog alkonyon.
