Eddig és ne tovább
Mondanám
De mikor hajnalán
Melyik éjszakán
Őrlődöm
Vigyázom szavaim
Ki ne csússzanak
Préselt ajkaim
Vicsorán
Elég volt
Sóhajtám
Árvult éjszakák hajnalán
Pirkad
Gyöngyöző homlokom
Ott belül
Megy tovább
Egy szóra rímelve
A szó rest, és kifakult
Ismétli önmagát
Mit sem tanult
Azon az éjszakán
Nincs kiút
A kelepce vészesen zár
Ha világosodik
Újabb lecke vár
Csak egy szót
Ami más
Higgadt és önfeledt
Csodára feltalál
Kicsúszna, elvétve
Hibátlanul
Ki ebből – ki abból
Tanul (biztosan?)
Én nem, nekem elég
Utoljára az is
Ha a végzet
Mondja ki találomra
Azt az utolsót
Amit tartogattam
Álmomban egyszer
Halálomra.