Ilyen sem fordult még elő velem!
Milyen? Olyan, hogy egy szarvassal találkozzam egy híd alatt. Pontosítva: vasúti aluljáró kellős közepén. Ha most azt írnám, hogy félelmetesen megijedtünk egymástól hazudnék, mint a vízfolyás. Ami egyébként a közelben csordogál úgy hívják, hogy Ördögárok. Hogy így szembesültünk egymással nem tettünk egyebet, mint hogy csak álltunk.
Zavartan érintetlenül. Ő égre meredt szarvakkal, én leszegett fejjel. Hogy kerültünk ide? Egyönk sem tudta. Valahogy.
Így békésen mustrálgatva egymást, sok minden jutott eszembe. Többek között az is, hogy olvasói élményem alapján fönt északon egy szarvas kitartóan integetett fejével bizonyos irányba, így hívva fel magára az arra haladók figyelmét. Kiderült, hogy kelepcébe került, kiszabadításához kért ily módon segítséget. Ez is? Semmi jel nem utalt rá. Akkor miért toppant meg? Rosszul lett? Nem találtam a jelenségre se választ, se egyebet. Holott nem voltam részeg. Életemben talán először. Akkor? Bolond lennék? Nem bizonyították rám. Még nem!
Jó hát nem csigázom tovább kedves olvasóim érdeklődését. Töredelmesen bevallom: csakugyan szarvassal találkoztam. A hűvösvölgyi Gyermekvasút aluljárójában. Szarvasbogárral.
Likes
Nincs hozzászólás