New Yorkban,
a zsúptetős házak tetején
Coca-Colák költenek Coca-Cola-kölyköket.
Ez nem reklám
bár itt a helye –,
halálosan komoly,
mint John agyveleje,
amikor loccsan.
Demokrácia fénye lobban szerteszét,
s nem veszíti eszét az anarchia.
Carrarai márványból
állít emlékművet
önmagának a maffia.
Innen az ott megannyi fény,
ám csücsülni a világ tetején
mégiscsak itt tudunk – a karzaton,
ahol a hon keblére von, s úgy ölel
hogy belőlünk a szusz
kipukkan vagy elszelel.
S ha nem lennének a fentiek,
mint a Cadillac, oly formatervezett,
talán, ha költenének a költők
olykor-olykor egy-egy verset,
ami nemcsak elmegy, de költemény,
s lenne New York helyén
némi kis remény, vadonmélyi pislákolás,
nem lenne okostojás a McMikulás,
öltönybe bújt mézeskalács.
2014 November, első díj
