Egy áprilisi este
megcsókolt a tavasz,
örömtüzek gyúltak,
megsimogattam a lágy
napsugarat,
az apám-szeme eget,
az anyám-keze szellőt,
még nem láttam őt,
csak lilát és sötétet,
és vöröset, vöröset-
„.. a Parlament előtt
egy ember elégett…”
és lilát és vöröset,
és sötétet, sötétet,
„… egy anya kidobott
három kisgyereket…”-
míg nem éreztem kezét
kezemben
csak halott vágyakat
kergettem,
HAJLÉKTALAN VOLTAM A
SZERELEMBEN,
csak ne félnék, ne néznék
vissza,
tétova árnyak követnek
lopva,
csak ne fájna minden
kinyújtott tenyér,
egy terhes asszony, ki
alamizsnát kér…
(2011 június, harmadik díj)
