Nincsen sok pénzem, de gazdag a lelkem
Tiszta életemmel ezt őszintén vettem
De biztos megváltozna egész életem
Ha nem lenne gond az alvás és élelem
Aki szegény az csakis azért szegény
Mert az élete egy viharos regény
Nem írják le róla, nem is beszélnek
Inkább koldus életükkel együtt élnek
Magam életét csak magamnak teszem
Vallásom nincs, mégis összeteszem kezem
Hiszen tudom az élet se mindig kerek
Lehetne jobb, de mégis magam után megyek
Jellememben még mindig gyerek vagyok
Csak az életjátékaim lettek nagyok
Hiszen nincsenek hősök és született szeretők
Viszont vannak rajtam sírok és nevetők
Vannak emlékek, amikre nem is emlékszem
A másik énemmel örökké veszekszem
Az én világom csakis az én hiányom
Ami volt, ami lesz, azt sose bánom
Lázár István
