Rohadt idők jöttek,
Mellvértemet behasították,
A szívemig nem tudtak elérni,
Mert azon túl kemény volt már
A burok.
Rohadt idők jöttek,
Szembesültem a csalással,
A csalatással, idióta játszmák
Követték egymást.
Futok.
Rohadt idők jöttek,
A szellem kettéhasadva állt,
A múlt romjain és a jövőből
Kimetszett kör közepén.
S hol volt a jelen?
Rohadt idők jöttek,
A korai nyár szeretkezett a kései ősszel,
Míg a tavasz meg a tél
Csak lestek nagyokat
A jeleneten.
Rohadt idők jöttek,
Hazugságaiknak nyilai záporoztak felém,
Próbáltam-próbálok visszalőni
Ezzel az egyetlen elfuserált fegyveremmel:
Költészet.
Rohadt idők jöttek,
Letakartak vágyból, kínból és félelemből
Összefércelt, előre nekem szánt lepellel.
Lerúgtam magamról,– így még kevés,
Gyűlölöm a félkészet…
( 2011.április első díj)
