Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak,
valamint minden orvosnak, ápolónak,
gyógytornásznak és kórházi dolgozónak.
Kórház
XXXVI.
Saját rozoga nyakamba szakadtam,
ha a gond voltam, most a baj vagyok,
nyomoromban nyomorultan maradtam,
balga voltam, csak magam marhatom.
Azt gondoltam, hogy nagyot alkothatok,
tapasztalásom polcra halmozhatom
s mocsoktalan nyomot hagyva halhatok.
Most, akár raktáron porló, hajdan
olvasott, manapság száradó sorok,
maradok súlyosan súlytalan, korom
számára mulandó – hulljak halkan.
Hazám kultúrkazán, bár rozsda rágja,
a robbanásra sansztalan, hajlam
van sok-sok másra, ám az olvasásra…
