Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak,
valamint minden orvosnak, ápolónak,
gyógytornásznak és kórházi dolgozónak.
Kórház
XXVI.
…Fáj a tarkóm, hátam – ráz a padló.
Bánt a ragyogás. Ajjaj! újból várunk?
Ápolóm árnya szól hozzám a falról:
„– Az ádámcsutkádtól balra vágunk
hosszasan, formás, tátongó hasadást.
Ott hatolunk hátra, fogod az adást?
A roncsolt porcdarabkához ásunk,
pucolunk, toldunk-foldunk a nyaknál.
Ragyogóan kovácsolja a csontot,
sohanapján rontott, gyakorlott orvos
a Doktor Szabó, nyugalom, pajtás!”
Oltást szúr. Holt családomra, apámra
gondolok: taccsoltam már a rajtnál.
Sorsom kalap szar. Szarok a halálra!
