A falakon szemek nyílnak
itt ott a foltok szélén-mélyén
szegletekben vissza befelé
fordul a legtöbb a téglák
mélyére néz levegőt vesz
sóhajt a különböző össze
gabalyodott s gyanús állagú
színfelület pedig még
egyedül se vagy nincs
a magányra ürügyed
csak amennyire a sok között
lehet valaki egyedül –
lelke mélye hova néz le
vagy csak némi fantázia
benépesített képzelet akár
lelőtt vagy csak éhes
lefelé süvítő madárból
be és kiáradó hang –
itt ott a foltok szélén-mélyén
szegletekben vissza befelé
fordul a legtöbb a téglák
mélyére néz levegőt vesz
sóhajt a különböző össze
gabalyodott s gyanús állagú
színfelület pedig még
egyedül se vagy nincs
a magányra ürügyed
csak amennyire a sok között
lehet valaki egyedül –
lelke mélye hova néz le
vagy csak némi fantázia
benépesített képzelet akár
lelőtt vagy csak éhes
lefelé süvítő madárból
be és kiáradó hang –
halkan beszélget
palettámmal egy kő…
rámmordul pár szikla
arca merev de az
ecset alatt felpuhul
kissé zöld barnás és
kék színeket fúj
a szél vékony rétegek-
ben rögzült feszüléssel
épül majd meg nem
moccan mégis él
